Horribilis károkat okoz a borhamisítás Magyarországon

A magyarországi borágazat kifehérítésének szükségességéről, milliárdos nagyságrendű be nem fizetett forgalomba hozatali járulékról is szó volt a Parlament szőlészeti és borászati albizottságának szerdai ülésén. Valóban ennyire sok bor forog még a feketegazdaságban?

Azt hiszem, amennyiben ilyen intenzitással és ilyen alapossággal fog dolgozni a továbbiakban is az albizottság, mind a szakma képviselőit, mind pedig a minisztérium és az illetékes hatóságok szereplőit bevonva a munkába, akkor rövid időn belül ki fog derülni pontosan, hogy miért nincsenek befizetve bizonyos összegek - mondta Tiffán Zsolt -. Azt gondolom, hogy ennek a problémának az orvoslására az egyik legjobb módszer az, ha most már valóban gyors intézkedési tervet alkotunk, hogy a hatóságok, a VPOP, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Borászati Igazgatósága és mindazok, akik tehetnek azért, hogy kifehérítsük a borágazatot, kellő eredményességgel tudjanak dolgozni. Mert bizony a borágazat jelenleg nem makulátlan, most nem tudjuk, hogy hová mennek és honnan jönnek be, illetve nem jönnek be bizonyos pénzek, ezért van probléma az összegek felhasználásával is. Egy átláthatatlan, kusza helyzetet próbálunk kibogozni. Nagyon örülök annak, hogy a szerdai albizottsági ülésen konkrét javaslatok fogalmazódtak meg erre vonatkozóan, hiszen látjuk a készséget a hatóságok részéről is egy gyors, hatékony, preventív ellenőrzési rendszer kialakítására. Azt szeretnénk, hogy a továbbiakban ne fordulhasson elő, hogy míg az ágazat becsületes szereplői azzal küzdenek, hogy hova mennek el a bormarketingre és a borpiaci ellenőrzésre szánt pénzek, addig mások röhögnek, mert be sem fizetik a járulékot. A közös teherviselés és a társadalmi igazságosság elvei alapján kell érvényesülnie ennek is, mindenkire vonatkoznak a szabályok. Aki ezt nem tartja be, az nem hibát, az bűnt követ el, és azok, akik bűnöznek, azokat pedig ki kell vonni ebből az ágazatból, mert a magyar borágazat ennél sokkal többet érdemel.

Mekkora kiesést jelent a feketegazdaság?

Elképzelhető, hogy horribilis összegekről, milliárdos nagyságrendről van szó. Az albizottsági ülésen megfogalmazódott, hogy tételesen, borvidékenként mutassuk ki, hogy mennyit fizetett be egy adott borvidék. Ezt az érintett hatóságok és a minisztérium felé az albizottság a jövő héten ezt meg is fogalmazza, hogy januárra pontosan tudjuk, hogy mely borvidékek az elmúlt időszakban mennyi pénzt fizettek be a borok forgalomba hozatali járulékának címén. Az így beérkező összeg 60 százaléka jut aztán a bormarketing céljára, és 40 százalékot kell fordítani borpiaci ellenőrzésre.

A járulékot nem borvidékek fizetik, hanem borvidékeken működő borászati vállalkozások. Hogyan lesznek hasznosíthatóak a borvidéki összesítések?

Igen, de a számok többféle módon visszaellenőrizhetők. Tehát ha látjuk azt, hogy borvidékenként mennyi járulékot fizettek és megnézzük, hogy borvidékenként mennyi volt a termelés, akkor kiderülhet, hogy hol vannak hiányok. Egyes borvidékek esetében nyilván pontosan megfelelnek majd egymásnak az adatok, de lehetnek olyan borvidékek, ahol hatalmas hiány lesz. És ne felejtsük el, hogy a hatóságok, a VPOP és az MGSZH mellett ott van még a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT). A termés alapján a hegybíróknak is rálátásuk van, hogy kinek mennyi a bora, és ebből mennyit hozott forgalomba, hiszen ott vannak egyebek mellett a származási bizonyítványok. Korábban gondot okozott, hogy nem volt összehangolva a HNT, az MGSZH a VPOP és a szakmaki szervezetek tevékenysége. Ezen a helyzeten igyekszik most változtatni a szőlészeti és borászati albizottság. Itt az alkalom, most végre tiszta vizet önthetünk a pohárba. De még szebben is fogalmazhatok, tiszta bort szeretnénk önteni a pohárba.

Az albizottság ülésén megfogalmazódott az az igény, hogy az Országos Borminősítő Intézet (OBI) utódjaként létrehozott és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Borászati Igazgatóságaként működő szervezet újra kapja vissza az önállóságát. Elképzelhető ez?

Nagyon körül kell járni ezt a kérdést. Mindenesetre az ágazat részéről nagyon hangos az a vélekedés, hogy megérdemel egy olyan intézetet, amely csak a borokkal foglalkozik. Én azt gondolom, hogy egy megfelelő egyeztetési eljárás után akár a parlamenti frakció, akár az albizottság, akár a kormány egy markáns álláspontot tud kifejteni ennek ügyében. Remélem, hogy közelednek egymáshoz az álláspontok, és ki tudunk alakítani egy olyan szervezeti felépítést, amely méltóképpen és hatékonyan szolgálja az ágazatot.

Hosszú éveken keresztül az Országos Borminősítő Intézet önállóan működött, mégis elégedetlen volt vele a szakma egyik fele. Miután az OBI bekerült egy nagy szervezetbe, most is vannak kritikák.

Vegyünk egy példát, amelyet éppen a szerdai albizottsági ülésen tapasztalhattunk meg. Szinte mindenki elégedetlen volt korábban az Agrármarketing Centrum (AMC) működésével, a marketingpénzek felhasználásával. Az ülés egyik fontos feladata az volt, hogy a forgalomba hozatali járulékok felhasználásának tételes vizsgálatát elvégezzük. Ez megtörtént az MGSZH részéről, és megtörtént az AMC részéről is. A marketingpénzek felhasználását, az AMC-t korábban a leginkább bíráló szakmai szervezetek fogalmazták meg, hogy köszönik szépen ezt a korrekt hozzáállást az AMC részéről. Tehát ne gondoljuk azt, hogy ami eddig nem működött jól, az a jövőben sem fog. Mindannyiunkon múlik, hogy segítsük ezeknek az intézeteknek, irodáknak, az Agrármarketing Centrumnak és az MGSZH-nak a működését. Én azt gondolom, hogy a jövőben, ha megfelelő javaslatokkal és egyeztetéssel élünk, akkor jól fog tudni működni az MGSZH is. Ezen vagyunk mindannyian, mert közös érdekünk.

Valóban, ilyen dicséretet az Agrármarketing Centrum az elmúlt 10-15 évben borászok részéről nem kapott, mint amilyent most az új igazgató, Simon Péter hallhatott.

Igen, és ez egy megfelelő alapot teremt a további eredményes munkára. Itt volt a bormarketing bizottság elnöke, Geönczeöl Attila is, és már megfogalmaztuk a konkrét feladatokat. Tehát mostantól kezdve, akár a hatvan százalékot, akár a negyven százalékot nézzük, akár a rövid-, akár a középtávú feladatokat, stratégiát együtt elemezzük vagy dolgozzuk ki és ennek mentén haladunk és folyamatos kontrollal haladunk előre, akkor kifehéríthetjük az ágazatot. Szerintem a 2011-es borpiaci évre egy olyan rendszer alakulhat ki, amely megnyugtatást ad a szakma szereplőinek, látják majd azt, hogy a pénzük, amit befizetnek, biztonságos helyen van és jó dolgokra költik el.

Kifehérítésről beszél, tehát akkor hamis borokat kellene kivonni a piacról? Nem legálisan az országba kerülő borokról van szó, vagy olyan borokról, amelyek legálisak, de nem fizetik meg utánuk a megfelelő közterheket és járulékot?

Három dologról van szó. A külföldről behozott borok mennyisége, minősége, az itteni borhamisítás mennyisége és az álexport kérdéséről.

Amennyiben hamis borról beszélünk, akkor egy széles skáláról van szó, hiszen hamis bornak minősül az is, amit vízből, cukorcefréből, különböző vegyi anyagokból állítanak elő, és soha nem látott sem szőlőt, sem borászati üzemet. De ellenőrzési értelemben hamis bor az is, ami ugyan szőlőből készült, de vagy nem arra a borvidékre hivatkozva forgalmazzák, ahonnan a szőlő származik, vagy valamilyen olyan javítóanyag került bele, amit a bortörvény nem engedélyez. Tehát akkor milyen értelemben vannak hamis borok a magyar piacon?

Minden olyan bor, ami ebbe a kategóriába esik, kivizsgálásra szorul, és javasolni fogom az adott hatóságoknak, hogy ezt a kimutatások után tegyék meg. Azt gondolom, ha nemcsak az adott intézet eszközhátterét, hanem a személyi létszámot is megfelelően tudják alakítani, sokkal hatékonyabb munka indul el, akkor mind a két említett kategóriának a vizsgálata meg fog történni. Ez az elengedhetetlen alapja annak, hogy a magyar borászat fejlődjön. Nem szükséges különbséget tenni, hogy miért hamis a hamis bor. A hamis borokat, bármilyen szempontból minősülnek törvénybe ütközőnek, ki kell vonni a forgalomból. Csak ezen az úton tudunk megtisztulni.
Kovács András István